Nos.
Hosszú hónapokig tartó szünet után ismét előrukkolok egy újabb posttal, ami tekinthető jelképes újjászületésnek is a rettenetesen fárasztó nyári időszak után (meg mert bezsebeltem pár sürgetést-figyelmeztetést bizonyos olvasóimtól...:).
Nem tudom, hogy az utóbbi időben fellendülőben lévő érdeklődésem Ázsia iránt sarkallt arra, hogy a szingapúri Zhang Jingna (avagy zemotion) galériájából szemezgessek, de azt bizton állítom, hogy ha fele ennyire is vonzana a távoli kontinens kultúrája, valószínűleg akkor is létrehoztam volna ezt a bejegyzést... Valamikor.
Tény, hogy régóta ismerem a lányzó képeit, és régóta is gondolkodom, hogy publikálni kéne a blogomon, mert...
Mert majd mindenki megérti, de az is tény, hogy időm nem volt rá.
(Ja, az pedig a harmadik tény, hogy a húsz éves lányzó, amíg nekem nem volt időm, kiadott egy ezerpéldányos, limitált szériás kötetet a fotóiból, amit potom száz dollárért meg is rendelhet az ember lánya-fia egyenest Szingapúrból. Megéri.)
És hogy egyik szavam másikba ne öltsem; Jingna képei szintúgy azok a hanyattesős-fajták, és nem hiszem, hogy csak azoknak, akik elkötelezett hívei az ázsiai országok kultúrájának.
A női szépség az, amit a képein leginkább hangsúlyoz, teszem hozzá, hihetetlen módon.
Műfajilag nehéz is lenne behatárolni; divatfotókat, portrékat, aktokat, tájképeket, promóciófotókat ugyanúgy készít egyszerre, valamint saját szórakoztatására is fotózik (milyen meglepő), méghozzá elképesztő mennyiségben.
Nagyjából két és fél órát vett igénybe, amíg alaposan, amolyan fotós-szemmel (hah...) végignéztem a portfólióját, de határozottan állítom, hogy megérte.
Mert ha már Jingna fotóz, ráadásul ilyeneket, és ennyit, mi tiszteljük és becsüljük meg annyira, hogy szánunk időt rá, hogy megismerjük a képeit.
Ez a bejegyzés pedig a lehető legjobban illik az "ízelítő" definíciójára - a teljes galériának ez tényleg egy hihetetlenül kicsi töredéke. Nem azt mondom, hogy a legszebbek - hisz mindegyik ugyanolyan lélegzetelállító -, de ezekben mégis valamennyivel több rejlik... Számomra legalábbis biztos.
A többi képért tessék ellátogatni Jingna devArtjára vagy flickr-jére, ha kérhetem.
Jingna nem csak ázsiaiakkal dolgozik, de nagyon kevés kivétellel a modelljei nők. Méghozzá gyönyörű nők, vagy ha nem is agyeldobó-kategóriások, a lányzó képein mégis annak tűnnek.
Pláne azok az ázsiai nők, akik mindig is olyan titokzatosnak és távolinak tűntek nekünk, itt Európa közepén.
A képek intenzíven sugározzák a gésák minden finomságát, visszavogott szépségét és vonzóságát, és ennek az életformának a keserédes oldalát is.
Van benne valami különös. Valami merőben ismeretlen, ami kicsit közelebbivé válik a fotók által.
Igazából mást nem tudok hozzáfűzni.
Csak így tovább, Zhang Jingna!
A kaliforniai Sarah Sitkin képeire a deviantArt-on bolyongva bukkantam rá egy leányzó (LittleMissUrine; amúgy a zöldalmás képen látható) galériájában, indexként, még tegnap, de akármennyire is égtem a vágytól, hogy most-most-mostazonnal publikáljam őket a blogon, erre csak ma kerítek sort.
Merthogy minél hamarabb szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy ez a lány világhírű legyen - azt hiszem, a lentebbi fotók magukért beszélnek majd.
A legtöbb képéről olyasmi tarka, kissé morbid és sok modern perverzióra okot adó, valamint egész egyszerűen elbűvölő és egyedi stíluskombináció süt, amilyennel Lewis Carroll - Alice Csodaországban című regényében már találkozhattunk.
Értem itt ezalatt a visszaköszönő hatalmas ember-miniatűr környezetet és a színes, infantilisnak látszó, de voltaképpen mégis valamiféle komolyságról árulkodó, absztrakt dekorációt, a kissé korcsosult tündérmese-hangulatot, meg a többieket.
És persze felébreszt bennünk valami olyasmit, hogy nagyon nem jó helyen járunk, és erről a helyről is borzasztó keveset tudunk. Mert mi van, ha majd nekünk is megjelenik a rohanó, fehér nyuszi?
A fehér nyuszit feltétel nélkül követni kell!
Akárhova is menjen, bár leginkább Csodaországba tart. Oda pedig nem árt ellátogatni... Minimum egyszer, aztán hazahozni egy flamingót.
Mindenesetre kezdem unni a kortárskultúr újságcikkhez hasonló rizsámat, a blog eddigi legrövidebb szöveges ajánlója véget is ért, ti meg inkább nézelődjetek.
Ha deviantArton nem is, akkor itt, aztán ha rám hallgattok, azonnal továbbugrotok Sarah flickr-jére vagy a MySpace oldalára, mivel csak ezeken fellelhető.
p.s.: a művésznő alant látható, a narancsos képen (:
